Dávid Gyula

A romániai magyar könyvtermés a második világháborút követő években
(1944-1949)

 

Az utóbbi években Európa keleti felében bekövetkezett történelmi horderejű változásokat megélve sem vonhatja senki kétségbe, hogy 1944. augusztus 23-a történelmi korszakhatár a romániai magyarság életében s így kultúrájában is. Románia kilépése a hitleri katonai szövetségből és átállása a Szövetséges Hatalmak oldalára az erdélyi magyarság egésze számára visszatérést jelentett a kisebbségi sorsba, s ha ez az első időkben - különösképpen az Antonescu-diktatúra által sújtott dél-erdélyi magyarság számára - a korábbi kisebbségi sorshoz viszonyítva annak bizonyos jobbra fordulását jelentette, a szocialista elveken alapuló társadalmi berendezkedés megvalósulása nemsokára rácáfolt erre.

A világháború utáni romániai magyar kultúra sokrétű jelenségkomplexumából ez alkalommal csak a magyar könyvtermés alakulását követjük nyomon, egyelőre az 1944-1949-es időszakban. Nem a magyar könyv sorsának belső alakulása alapján, hiszen a romániai magyar könyvtermés számára is a fő termelőeszközök (s ezek sorában a nyomdák) 1948. júniusi államosítása hozta magával a döntő fordulatot, hanem azon az alapon, hogy Tóth Kálmán, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár néhai aligazgatója az 1949-es év végéig gyűjtötte be a számára hozzáférhető magyar könyvtermés adatait.

Ezt az anyagot adjuk most közre, Gábor Dénes kiegészítéseivel, Fodor Irén sajtó alá rendezésében.

Az 1944-1949-es évek romániai magyar könyvtermésének, e könyvtermést összefoglaló bibliográfiájának megjelentetése azonban nemcsak kegyeleti aktus. Mindaz, ami itt - könyvcímekben, számokban - most közismertté válik, egy ma különösen sok tanulsággal szolgáló könyvtermelési időszak képét rajzolja elénk. Mert a romániai magyar könyvtermelés 1944 után egy háború és az azzal járó frontátvonulás pusztításaiból, emberveszteségeiből éledt újjá, ugyanakkor - egészen az 1947. augusztusi pénzreformig - a háborút követő gazdasági összeomlás és súlyos pénzromlás körülményei között nyújthatta e kiadvány adataiból kibontakozó képét. Az itt feltárt időszak vége pedig már átvezet az államosítással és a "népi demokratikus rendszer" kialakulásával fémjelezhető szakaszba, amelynek következményeire a romániai magyar könyvkiadás összefüggésében bibliográfiasorozatunk egy következő kötetének adatai fognak rávilágítani, folytatva a Tóth Kálmán által félbemaradt munkát, egyelőre 1954-ig, a román központi könyvészeti folyóirat (Bibliografia Republicii Populare Române) megindulásáig.

*

A könyvtermelés Erdély északi és déli részében egyaránt igen hamar, nem sokkal a hadszíntér átvonulása után megindult. A hadműveletek pusztításai Erdélyben csak kis területeket érintettek, Krizsó Kálmánnak az erdélyi könyvnyomdák történetét feldolgozó kéziratos munkájából nyomon követhetően, a károsodást a nyomdák is viszonylag hamar kiheverték. Így érthető, hogy már 1944 szeptembere és decembere között, alig négy hónap alatt 67 magyar nyelvű kiadvány hagyta el a nyomdákat Romániában. Igaz, ezek között nagy számban vannak az Erdélyi Múzeum-Egyesület Múzeumi Füzetek c. kiadványából vagy az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület 1944-ben kiadott jubileumi tanulmánykötetéből (Erdély mezőgazdasága) meg a Munkások és Földművesek 1945-re kiadott Naptárából készített különnyomatok. Ezek azonban bibliográfiailag szintén az itt átfogott időszak könyvterméséhez tartoznak, jelezve az erdélyi magyar tudományosság folytonosságát, a Kolozsváron helyén maradt magyar egyetem tudományos műhelyeinek és a szintén helyükön maradt magyar tudományos intézményeknek a változatlan jelenlétét az új történelmi körülmények között.

Ugyanakkor már ebben az 1944-es csonka évben jelentkezik a romániai magyar könyvtermésben az új világnézeti tájékozódású irodalom néhány terméke: a Józsa Béla Athenaeum néven megszerveződő könyvkiadó első kiadványai, a kommunista párt kiadásában megjelent első brosúrák vagy a lágerirodalom olyan termékei, mint amilyen Grósz Sándor Három év kényszermunka (a romániai fasizmus fekete napjaiból: Ciuşlea, Domneşti, Doaga, Pîncota, Lucareţ) vagy György István Fegyvertelenül a tűzvonalban c. kötetei.

1945-től már megszaporodik és sokszínűbbé válik a romániai magyar könyvkiadás. Az államosításig terjedő időszakban közel 200 kiadó, nyomdavállalat, társadalmi és politikai szervezet, párt és tudományos fórum neve szerepel a megjelent könyvek címlapján. 1945-ben már 288 mű kerül ki a nyomdákból, 1946-ban 389, 1947-ben pedig 216.

Az akkor még többféle politikai kibontakozás lehetőségét magában rejtő (vagy a szovjet megszállás és a Párizs környéki béketárgyalások árnyékában ilyen lehetőségek látszatát keltő) 1945-1947-es időszakban igen sokféle könyvkiadási forma fér meg egymás mellett. Egyre szaporodik és 1948-ra túlsúlyra tesz szert a kommunista párt központi kiadóbizottságának és az egyes tartományok propagandaosztályainak kiadásában megjelenő politikai irodalom (1. táblázat), mellette második helyen áll a Bolyai Tudományegyetem és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet (valamint a vele szoros kapcsolatban lévő intézeti és diákszövetségi jegyzetellátó) kiadói tevékenysége.

De ott van a sorban a Magyar Népi Szövetség, a Szakszervezeti Tanács, a Román-Szovjet Baráti Társaság és a Romániai Demokrata Nők Szövetsége is (2. táblázat). Ugyanakkor még az első években változatlan a súlya és részaránya az erdélyi magyar könyvkiadás hagyományait és szellemi értékeit képviselő intézményeknek: az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Tudományos Intézetnek, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek is (3. táblázat).

Ekkor még változatlan a részesedése a könyvkiadásból néhány - önálló kiadói tevékenységet is felvállaló - magyar nyomdának: a Minervának, a Nagyenyedre 1940-ben telepített Bethlen nyomdának, a sepsiszentgyörgyi Jókai nyomdának stb. (4. táblázat)

Az 1944-1949-es szakasz első éveinek szellemi arculatához a könyvkiadási adatok tükrében hozzátartozik a vallásos irodalom is. A római katolikus egyház (és különböző  testületei, egyesületei) 1948-ig 45 művet jelentetnek meg, a református egyház 32-t, az unitárius egyház kiadásában 7, a magyar evangélikus egyházéban 4 önálló mű jelenik meg. Ugyanakkor megsokasodik a szektairodalom (a Jehova Tanúi Belényesen egy tucat hitterjesztő füzetet jelentetnek meg).

1944 őszétől már jó néhány új könyvkiadó kezdi meg működését s képvisel jobbára egy új, demokratikus irodalom- és művelődéspolitikai koncepciót is. Ezek közül a legjelentősebb a Józsa Béla Athenaeum 72 művel, a háború után újrasarjadó romániai magyar irodalom legfontosabb kiadója. Már teljesen új politikai tájékozódás szülötte a Nagyváradon Új Élet néven indult Orosz Könyvkiadó, amelynek impresszumában a megjelent 74 mű közül 30-on szerepel Bukarest, 11-en Kolozsvár és 33-on Nagyvárad neve. Az Erdélyi Szépmíves Céh újraindítására nem nyílik lehetőség (a volt helikonisták egy részének köteteit a Józsa Béla Athenaeum jelenteti meg), de felújítja kiadói tevékenységét a kolozsvári Méhkas Diákszövetkezet, sőt kinő belőle a Móricz Zsigmond Kollégium könyvkiadója, amely a marosvásárhelyi Bolyai Könyvkiadóval, a temesvári Literával és a nagyváradi Új Élettel együtt ha szám szerint nem is, de tartalmában új színeket hoz az időszak romániai magyar könyvtermésébe.

Végül szerényebb teljesítménnyel, de az önszerveződésre irányuló széles körű igyekezetet jelezve bukkannak fel olyan kiadók, mint az aradi Aurora csoport, a Demokratikus Népi Írók Kiadója, az Új Genius, a kolozsvári Dózsa György, a Libro, a Petőfi Athenaeum, a Romániai Magyar Írók Szövetsége kiadója, a marosvásárhelyi Magyar Élet, a temesvári Pán Könyvkiadó, a Bánsági Magyar Írók Szervezete és az Arany János Társaság is.

Már ez a felsorolás is jelzi, hogy a romániai magyar könyvkiadás az 1944-1948-as időszakban területileg is szórt: képviselve vannak benne úgyszólván az összes magyar szellemi központok, nemcsak a nagyok és hagyományosak, hanem a kisebbek is. Az 1768 műnek közel a fele Kolozsváron jelenik meg, ezt követi Bukarest, majd Temesvár, Nagyvárad, Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy, Gyulafehérvár, Arad, Brassó és Székelyudvarhely. A többi város (Craiova, Csíkszereda, Déva, Kézdivásárhely, Máramarossziget, Nagybánya, Nagykároly, Nagyszeben, Szászrégen, Szatmárnémeti, Szilágysomlyó és Zilah) össztermése a négy év alatt nem emelkedik a 10 mű fölé (5. táblázat).

Az 1947-48-as évek már a hatalomért vívott - egyre keményebb - harc jegyében zajlanak Romániában, s ennek hatása a magyar könyvtermelés számszerű alakulásán is kimutatható. Az évi össztermés 1947-re az előző évinek szinte a felére esik vissza. De észlelhetők más jelek is: észrevehetően csökken a magánerős és a hagyományos magyar intézményekre építő könyvkiadás, sőt az újonnan létesült demokratikus intézmények, szervezetek könyvkiadói igyekezete is alábbhagy. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület impresszumával 1948-as kiadványon már nem találkozunk, az Erdélyi Tudományos Intézet is csak 1 művel szerepel, összeszűkül a Minerva kiadói tevékenysége, s lényegesen csökken a Bolyai Tudományegyetem vagy a Magyar Népi Szövetség kiadásában megjelenő kötetek száma is. Helyüket a kommunista párt és az állami könyvkiadás foglalja el. 1947-ben megindul már az Állami Könyvkiadó  (magyar szerkesztőséggel és kolozsvári fiókkal), vele párhuzamosan a Közoktatásügyi Minisztérium veszi át a magyar tankönyvek kiadásának kizárólagos jogát (egy évvel az iskolák államosítása előtt!), 1948-tól megindul az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának irányítása alatt álló Ifjúsági Könyvkiadó (1952-től kolozsvári magyar szerkesztőséggel), miközben ugrásszerűen megnő a kommunista párt különböző szerveinek gondozásában megjelenő művek száma (1948-ig összesen 22 mű, 1948-ban már 76 mű), s hasonlóképpen az Orosz Könyvkiadóé (1948-ban 23 mű).

Az 1948. június 11-i államosítással a fő termelőeszközök között a nyomdák is az állam tulajdonába kerülnek. A könyvtermelésre nézve döntő változás ez, mert az állam a szellemi termelés monopóliumát szerzi meg ezzel a lépéssel: ettől fogva csak olyan kiadvány jelenhet meg nyomtatásban, amelyet a szellemi felügyeleti szervek (közvetlenül a cenzúra, de mögötte az azt irányító kommunista párt) jóváhagynak. A könyvtermelés kordába szorításának azonban az államosítással egy más eszköze is adódik: vidéki nyomdák (főleg kis nyomdai műhelyek egész sora) kerülnek ócskavasba vagy jobb esetben egy-egy nagyobb nyomdavállalat gépparkjába. Ezzel magyarázható a magyar könyvtermés területi szóródásának gyökeres megváltozása. És még valami mással is: a könyvkiadói munka radikális központosításával. 1949-ben összesen 383 magyar nyelvű mű hagyja el a sajtót, ebből 365-ön szerepel megjelenési helyként "Bukarest" (még akkor is, ha maguk a kéziratok kolozsvári magyar szerkesztőségben vagy vidéki nyomdában készülnek el), 11 kiadványon "Kolozsvár"; "Sepsiszentgyörgy" 4 művön.

A király eltávolításával, a köztársaság kikiáltásával (1947. dec. 30.) meglódult eseménysorozat a magyarság legszélesebb rétegeit is döntő módon érintette. Az állami és pártszervek tehát fontosnak tartották, hogy ezeket a tömegeket s az átalakításban szerepet játszó aktivistákat megfelelő politikai és ideológiai irodalommal lássák el. Ez a magyarázata a "brosúra-könyvkiadás" hirtelen előretörésének, a romániai magyar könyvtermés tematikai egyoldalúságának is.

Az (akkor még egységes s csak 1951 után szakosodó) Állami Könyvkiadó 1949-ben 107 művet, az Orosz Könyvkiadó 30 művet, az Ifjúsági Könyvkiadó 18 művet jelentet meg; a Közoktatásügyi Minisztérium kiadásában megjelenő művek száma 26, a Földművelésügyi Minisztériumé 4, a Bolyai Tudományegyetem kiadásában 1 mű hagyja el a nyomdát. Ugyanakkor a kommunista párt és társadalmi szervezetei együtt 173 művet jelentetnek meg, ebből egyedül az RMP kiadója 114-et, az Országos Szakszervezeti Tanács 14-et, a Romániai Demokrata Nők Országos Szövetsége 9-et, a Román Vöröskereszt 4-et. A sorban az utolsó helyen áll - mintegy jelentéktelenségét is jelezve - a Magyar Népi Szövetség, 3 kiadvánnyal. Ugyancsak 3 kiadvány a romániai magyar egyházak kiadásában megjelent művek száma is összesen.

*

Íme, a romániai demokrácia útja a magyar könyvtermés számainak tükrében. Ha továbblépünk a tartalom felé, az egyes bibliográfiai tételekbe foglalt címek is sokat elárulnak. Annak a számára pedig, aki a megjelent kiadványokat is kézbe veszi, e tartalom mélyébe van alkalma betekinteni.

Többek között azért is szükséges e korszak könyvtermésének - a lehetőségekhez képest hiánytalan, de mindenképpen csonkítatlan - bemutatása, hogy legyen alkalma és lehetősége az utókornak ezekkel a mélységekkel szembenézni.

 

Dávid Gyula